Az első olyan dolog, ami biztosan útban van.

A ruha.

Ezeket szét kell válogatni. Bemutatom a főbb csoportokat.

Örülök, hogy rátaláltam Ritók Nóra írásaira a ruhaadományokról, például a Hogyan adományozzunk I. című cikk, nagy segítség volt. Sokat lehet tanulni ebből a cikkből. Megértettem azt, hogy az elmúlt generáció óta alapvetően megváltozott a viszonyunk a ruhákhoz.

Hagyatékruhák

A hagyatékruhák (a 40-50 éve divatos dzsörzéruha, az ünnepi fekete szövetkabát, amit csak temetésekre vettek fel, a barna ballon, a molyrágta, szúrós gyapjúsál és a szőrös kucsma) minden szekrényben ott lapulnak. De ahogyan nagyszüleink, szüleink sem vették már fel jó 20 éve ezeket a göncöket, úgy senki más nem fogja már felvenni, mert nem ezekre van szüksége a rászorulóknak.

A tanulság számomra az (és ez sokat segített, tényleg, gondold át Te is), hogy nyugodtan dobd ki ezeket a hagyatékruhákat. Egy csomó helyen van kihelyezett tartály, ahol géprongynak gyűjtenek bármiféle textilneműt, de ne gondold, hogy bárki ezeket majd jó szívvel hordani fogja. Igazándiból, ha ilyesmivel van tele a szekrény, arról nem Te tehetsz. Másnak sem fog kelleni. Ezt el kell fogadni, bármennyire épnek tűnik, bármennyire jó állapotú.

Ha  ruhát szeretnél adományozni, Ritók Nóra szerint (és ez már a Hogyan adományozzunk II. – A ruhaadományok célbajuttatása című cikkéből derül ki), mindenképpen életkor és méret szerint, külön zacskókba tedd a ruhákat! Mivel sokan így válnak meg megunt ruháiktól, rengeteg hasznavehetetlen ruhát kapnak az adománygyűjtők. Hiány szinte csak az 5 év körüli kisfiú ruhákból mutatkozik. Ritók Nóra azt is őszintén leírja, mi lesz a sorsa az olyan ruháknak, ami nem praktikusan hordható a rászorulók számára: vagy a kályhában végzik, vagy kereskedni kezdenek vele.

Hordott, praktikus ruhák

Anyámnak sok szép ruhája volt. A ruhatárát sógornőjének szánta, ezt még halála előtt így akarta. Nagynéném, nagyon jófej volt. Én ezt a részét nagyon utáltam, de végülis az ő szeretete, tapintata átsegített ezen. Összehordtam egy szobába az összes ruhát, kabátot, kalapot. Nem szekrényből kellett kivenni, szterintem az nagyon nehéz lett volna mindkettőnknek, és megkértem, válogasson. Otthagytam a szobában, hatalmas szatyrokkal, vigye, amit el akar vinni. Amire külön felhívta anyám a figyelmemet, azt külön én is elmondtam, és kértem, ezt vigye el, hátha, sor kerül rá... Az éppen az alakjára illő, teljesen új, hófehér gyapjúkabát. Az igényesen varrott, áttört, azsúros kisestélyi, a finom, kifejezetten csinos temetésre való meleg kalap...  Nagynéném szó nélkül, végigcsinálta, megfogta, megnézegette, összehajtogatta a ruhákat és telegyömöszölte az autója csomagtartóját a szatyrokkal . Soha nem láttam rajta egyik ruhát sem. De Anyám akaratát megcselekedtük. Nagyon szerette a sógornőjét, aki így részévé vált az ő hagyományának.

Szóval, a hordott, szép állapotú ruhákat ajándékozd el! Ha tényleg ízléses és finom holmikról van szó, lesz gazdája.

Babaruhák, szülők fiatalkori ruhái

Anyámnak nem volt könnyű dolga, a háború utáni években született. Az ő édesanyja, drága nagyanyám varrónő volt. Anyám az által varrott ruhában volt falusi bálozó, várandós fiatalasszony is. Ezeket a ruhákat anyámnak nem volt szíve kidobni, az én gyermekkori ruháimmal együtt egy hatalmas szekrényben, dohánylevelek és levendulászsacskók között pihentek. Ezekkel tök egyszerű a tennivaló: fekete színű, szalaggal zárható, erős, 120 literes kukazsákba válogatás nélkül tedd bele mindet. Fontos, hogy fekete legyen a zsák és könnyen cipelhető. Ha átlátszó és nincs módod azonnal kidobni, később nem lesz szíved hozzá. Ha nem erős a kukazsák, akkor cipelés közben ki fog szakadni.

Ezeket a ruhákat már régen ki kellett volna dobni. Ha találsz ilyeneket, az azt jelenti, hogy anyád, apád, nagyszüleid ugyanúgy bénultak voltak a gyászuktól. Most Neked kell megtenni azt, amit ők nem tudtak: kidobni mindet, mert nem ezekben a textilekben őrződik tovább az emlékük.

A témát folytatom a következő posztban, melyek azok a textilcsoportok, amivel tudunk mit kezdeni a saját háztartásunkban.